Mekkora a fokkülönbség a nyitott lobbanáspont és a zárt lobbanáspont között?

Lobbanáspontaz a minimális hőmérséklet, amelyen egy éghető folyadék vagy szilárd anyag elegendő gőzt bocsát ki ahhoz, hogy egy adott tartályban a felületén a levegővel gyúlékony keveréket képezzen. Az éghető folyadék lobbanáspontja a koncentrációjától függően változik.

A hőmérséklet emelkedésével több olajgőz párolog el az üzemanyag felületéről. Amikor az olajgőz és a levegő keveréke elér egy bizonyos koncentrációt és nyílt lánggal érintkezik, rövid villanás következik be (azonnali gyulladás, majd azonnali kialvás). Az ezen a ponton lévő hőmérsékletet lobbanáspontnak nevezzük. A lobbanáspont meghatározásának két általános módszere anyitott{0}}kupa módszerés azárt{0}}pohár módszer. A nyitott-csésze módszerrel mért lobbanáspont jellemzően 15–25 fokkal magasabb, mint a zárt-csésze módszerrel mért. A lobbanáspontot befolyásolja az olaj molekuláris összetétele, és az olaj felszíne feletti nyomás-nagyobb nyomás magasabb lobbanáspontot eredményez. A lobbanáspont kritikus indikátorként szolgál az olajtüzek megelőzésében. Nyitott tartályokban az olajat legalább 10 fokkal a lobbanáspontja alá kell melegíteni, míg a túlnyomásos tartályokra ilyen korlátozás nem vonatkozik.

Ha az olajgőz és a levegő keverékének koncentrációja az olajfelszín felett növekszik, akkor azt a minimális hőmérsékletet, amelyen nyílt lánggal érintkezve tartós égés megy végbe (legalább 5 másodpercig)lobbanáspont. A tűzpont magasabb, mint a lobbanáspont.

Tűzbiztonsági szempontból kívánatos, hogy az olajok magasabb lobbanásponttal és tűzponttal rendelkezzenek, nagyobb különbséggel a kettő között. Ezzel szemben az égéshatékonyság szempontjából az alacsonyabb lobbanáspontokat és tűzpontokat, valamint a köztük lévő kisebb különbséget részesítik előnyben.