Szigetelés tesztelése: Megohmmeter vagy AC DC Hipot teszter
Megohméterek
Egy modern megohmmérő (vagy megohmmérő) egyenfeszültséget ad a DUT-ra, és méri az egyenáramot (nanoampert vagy mikroampert). Az Ohm-törvényt alkalmazva a megfelelő ellenállásérték megjelenik a mérő analóg vagy digitális kijelzőjén. Ezt a hangszert gyakran meggernek nevezik, ami a Megger Csoport 1907-ben bejegyzett védjegye.
Megohmmérő Egy tipikus megohméterben a felhasználó több feszültségszint közül választhat. A legfeljebb 500 V névleges feszültségű kábelek vagy berendezések esetében a maximális egyenáramú tesztszint általában a névleges feszültség kétszerese. 500 V névleges feszültség felett a maximális szint közelebb van a névleges feszültséghez (pl. 5000 V 4100 V-os rendszernél). A berendezés gyártója konkrétabb vizsgálati javaslatokkal rendelkezhet.
A DUT-ban jelentkező kapacitás és dielektromos hatások miatt időbe telik, amíg a leolvasás stabilizálódik a feszültség rákapcsolása után. Kezdetben a leolvasást a kapacitás töltés uralja. Az abszorpciós áramok 20 másodpercig vagy tovább is jelentősek lehetnek. Általában az infravörös leolvasást 60 másodperc után végzik el, hogy lehetővé tegyék ezeknek a hatásoknak a rendeződését.
Technikák
Két módszer segíthet a szigetelés állapotának felmérésében. Az első a feszültség növekvő lépésekben történő alkalmazása. A leromlott szigetelés csökkenő IR-értéket mutat a tesztfeszültség növekedésével. A pontos eredmények érdekében minden lépésnél ellenőrizni kell a várakozási időt. Az egyszerű tesztelés érdekében egyes megohmmérők tartalmaznak egy funkciót, amely programozott időközönként automatikusan növeli a feszültséget.
Egy másik értékelési technika az IR-leolvasások összehasonlítása a korábbi teszteredményekkel. Mivel a megohmméter nagyon alacsony tesztáramot használ, nem károsítja a szigetelést. Az időszakos infravörös tesztek azonosítják a szigetelés időbeli romlását és a megelőző karbantartás szükségességét. A pontos összehasonlításhoz azonos feszültségen és tartózkodási időn kell végezni a méréseket. A nedvesség befolyásolja az infravörös leolvasást, ezért ügyelni kell arra, hogy a teszteket hasonló hőmérsékleti és páratartalom mellett végezzük.
Paraméterek
A szigetelési ellenállás méréséből származó két paraméter a dielektromos abszorpciós arány (DAR) és a polarizációs index (PI). A fejlett digitális megohméterek dedikált funkciókkal rendelkeznek ezen paraméterek mérésére és megjelenítésére. A DAR a 60 másodpercnél mért IR osztva a 30 másodperces infravörös értékkel. Az 1-nél kisebb érték azt jelzi, hogy az ellenállás idővel csökken, ami a DUT meghibásodását jelzi. A polarizációs indexet motorokon és generátorokon használják a tekercsekben lévő szennyeződések mennyiségének és tisztaságának értékelésére. A PI a 10 perces IR osztva az 1 perces IR-vel. Egyes berendezések szabványai minimális PI értékeket írnak elő. Az 1,5-nél nagyobb arány általában megfelelő.
Több gyártótól is kaphatók kézi megohmmérők, amelyek akár 1000 V-ot is szolgáltatnak. A hordozható egységek akár 15 kV-ot is szolgáltathatnak. A többcélú műszerek kombinálják az IR méréseket más tesztfunkciókkal, például egy multiméterrel. Ezen a képen egy tipikus kézi megohmmérő, hordozható megohmmérő, megohmmérő/DMM és AC DC hipoteszter látható.
AC DC hipoteszter
A hipot (a nagy potenciál rövidítése) teszt meghatározza az elektromos szigetelés azon képességét, hogy ellenáll-e a normál esetben előforduló túlfeszültség-tranzienseknek. Az AC DC hipoteszter magas feszültséget kapcsol a DUT szigetelési gátjára, és ellenőrzi, hogy nincs-e meghibásodás. Ez egy egyszerű sikeres/nem megfelelő teszt, amelyet reprezentatív mintaegységen típustesztként vagy rutin gyártási tesztként hajtanak végre. A maximális megengedett szivárgás általában a 0,1 és 5 mA közötti tartományban van, vagy a tesztszabványban meghatározottak szerint. Az egyes DUT-ok tényleges szivárgási értéke minőségbiztosítás céljából rögzíthető.
AC DC hipoteszterSzámos szabvány (például az IEC 60950) olyan AC tesztfeszültséget határoz meg, amely kétszerese az üzemi feszültség plusz 1000 V. A legtöbb lehetővé teszi váltakozó vagy egyenfeszültség használatát. A teszt beállítása és eljárásai megegyeznek a váltakozó áramú és az egyenfeszültséggel, bár a DC szintnek meg kell egyeznie a váltakozó feszültség csúcsával. A vizsgálati idő általában 1 perc, de bizonyos helyzetekben, például nagy volumenű gyártási tesztelésnél, rövidebb tesztidő is megengedett magasabb feszültségnél.
Jellemzően az elektromos berendezések hálózati vezetékein végeznek hipotesztet. A teszter egyik vezetéke a biztonsági földeléshez (földelés) csatlakozik. A másik vezeték a vezetékhez és a nulla tápvezetékhez van csatlakoztatva. Az AC DC hipoteszter gyakran beépített AC aljzattal rendelkezik ezeknek a kapcsolatoknak a létrehozásához (amint a képen látható).
Ha a tesztelt áramkör tápvezeték-szűrővel rendelkezik, az AC AC DC hipoteszter meghibásodást jelezhet az Y kondenzátorokon keresztül a föld felé áramló áram miatt. A biztonsági szabvány általában lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy a tesztelés előtt lekapcsolja ezeket a kondenzátorokat, vagy növelje a felső áramkorlátot, hogy kompenzálja a további szivárgást. Alternatív megoldásként egyenáramú tesztfeszültség is használható. A legtöbb AC DC hipoteszter tartalmaz egy alsó határt is, amely biztosítja, hogy a teszt sikertelen legyen, ha a DUT nincs csatlakoztatva, vagy a teszt megszakad. A megohmmérőkkel ellentétben, amelyek általában akkumulátorról működnek, szinte minden AC DC hipoteszterhez váltóáram szükséges.
